32. "Szerelmesem keresve..."

3. versszak

Szerelmesem keresve
Bejárom a hegységet, partokat,
Kezem nem tép virágot,
Nem félek a vadaktól,
Utam nem állják erősek és határok.

Nem elég a sóhajtozás és a közvetítők keresése. A lélek belátja, hogy neki magának is mindent meg kell tennie, hogy megtalálja Jegyesét. Elindul, ill. folytatja keresését. Mint az Énekek Énekének menyasszonya Jegyese után vógyódva, hegyi utakon keresi Őt.
Ebben a keresésben több akadállyal is találkozhat a lélek. A három fő ellenséggel is meg kell küzdenie: a gonosszal (fára csavarodott kígyó), a világgal (sötét nyílású erődítmény), és a testtel (melyet a határvonalak jelképeznek).
A kígyó a bűn megjelenítője a Bibliában. A sötét nyílású erődítmény utalhat Bábelre, Babilonra, amik a bűn megjelenítői.
A határok pedig az ember bűn álatali korlátozottságát jelzik.
Cédruserdő, virágos mező szimbolizálja a természetet.
A lélek közben a teremtményeket kérdezi, hol találhatná szerelmét.
A fő, hogy le kell győzni ellenségeinket, el kell hárítani az akadályokat, nem szabad belefeledkeznie a világ dolgaiba. El kell feledkeznie önmagáról is. Gyakorolnia kell az erényeket, az imádságot és a lemondást. Így lesz egész-séges az ember. Egész szerinti.
A világ élvezeteiért mennyi áldozatra vagyunk képesek! Istenért pedig nem?
A magas hegyeken érti az erényeket. Melyekre ugyancsak nehéz felmászni. A partokon pedig az "alacsony" önmegtagadásokat érti. Ezeket is gyakorolni kell. Nem csak negatív módon, a nehézségek ellen küzdve, a bűnöket kerülve kell keresni Istent; hanem sokkal inkább pozitív módon: gyakorolva az erényeket, egyre jobban hasonlóvá kell válni Istenhez. A szeretetet csak a szeretet által lehet elérni.
Nem tépi le a virágokat, vagyis azokat az örömöket, a miket a világ nyújthat. De csak akadályoznák őt Isten felé való útján. Nem minden hasznos, ami első látásra szép és kívánatos. Ahogy azt a Kármelhegy útja rajzában is kifejezte: a földi javak útja nem vezet fel Isten hegyére. Az égi javak útja sem. Csak a szűk út, a semmi útja, a lemondás útja. De ez nem pusztán a lemondások útja, hanem sokkal inkább az egyetlen pozitív érték igenlése. Lásd a szerzetesi fogadalmak!Nem lemondás, hanem a szeretet teljességének választása.
Isten lábnyoma benne van a teremtett világban. (I. Vatikáni Zsinat.)
De mindez nem az Isten, csak az Ő újjlenyomata. A lélek nem elégedhet meg vele.
Nagyon fontos a hit, bizalom, kitartás, állhatatosság. A Kis Terézes bizalom. Hit mindenek ellenére.
Krisztus fegyverzetét kell magunkra ölteni: imádság, lemondás, erények...
A lemondások, az élet próbái, a kísértések által megtisztul a lélek.