2011. január 8., szombat

33. "Ezernyi áldást hintve..."


4. és 5. versszak.

Bozótok s ligetek
Miket Szerelmesemnek keze plántált,
Zöldellő rét füve,
Melyet virágok szép zománca tarkít,
Mondjátok, általment e rajtatok?

A teremtmények felelete:
Ezernyi áldást hintve széjjel,
Ment át sietve itt a berkeken,
S útjában, hogy rájuk veté szemét, csupán alakja által
Szépség mezébe öltöztette őket.

Az önismeret után a természet megismerése útján akar közelebb jutni Istenhez.
Ez egyfajta elmélkedés, szemlélődés.
Isten mindent az Ő Fia képmására teremtett. Ezért fordul a lélek a teremtett világhoz. Ezért van a képen a Pantokrator. S alatta a világ teremtése a Genezis szerint. A körök a teremtés napjait jelzik. A körök által, a mindenség szemlélése révén a lélek-jegyes felszáll a Teremtőhöz. Minden a Teremtőre emlékezteti. Minden Isten szépségét tükrözi. A világmindenség Krisztus misztériumait tükrözve szépségbe és méltóságba öltözött.
Isten mindent jónak teremtett. Szép a világ, a szeretet nyelvén van megírva. A rossz nem Istentől van. Az ember teszi azzá. A természet Isten dicsőségét énekli.
De ez még nem elég. Ez még nem az Isten. Nagyobb vágyaink vannak. Az embert csak az Isten elégítheti ki. A természet szépsége csak növeli Isten utáni vágyunkat. Ha az alkotás ilyen szép, akkor milyen szép lehet az alkotó! Mennyire fontos a természet szemlélése, szemlélődés a természetben!
De mi keresztények nem vagyunk pusztán természetvédők, zöldek. Ennél sokkal többről van itt szó. Meg kell látnunk mögötta az Alkotót is.
A teremtmények válasza következik. Isten nagyságáról beszélnek. Isten mindent jónak és szépnek teremtett. S az embert az Ő képére és hasonlatosságára. Ha a természet ilyen szép, akkor milyen szép lehet az emberi lélek, ahol maga az Isten lakik!
Az emberről, az emberi életről, lélekről ennél magasztosabban senki nem beszélt még.
Krisztusnál még senki nem értékelte nagyobbra az emberi életet.
Tudok e így nbézni a másik emberre? Tudok e így nézni magamra? Megteszek e mindent üdvösségemért?
A lélek a természet szépségét, az emberi lélek szépségét látva elkezd epedni amaz örök Szépség után, amely oka és forrása ennek a teremtett szépségnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése