2011. január 20., csütörtök

34. "Mindaz, ki erre járt-kelt..."


6. 7. és 8. verszak

Ki tud jaj, engem meggyógyítani?
Ó add át nékem végre teljesen magad!
S hozzám ne küldj
a mai naptól fogva hírnököt,
ki úgy sem tudna szólni arról: amit szeretnék.

Mindaz, ki erre jár - kel,
ezernyi kedves dolgot mond Terólad.
Szavuk, mi mélyen sebzi szívemet,
s halálos kínt okoz,
a "nem tudom mi az", amit dadognak

De hát miképp tudsz megmaradni
ó élet, hogyha ott nem élsz, hol élsz?
S ha már halálosak
azon nyilak, amik akkor érnek,
midőn szerelmedről gondolkozol?

Elkezdődik a lelkiélet ásodik szakasza: a via illuminativa. Elkezdődik a megvilágosodás, a lényeglátás. Kezdi megérteni életének az értelmét. Csak az Isten tudja betölteni végtelen vágyait. Vagyis Krisztus, a Megváltó. Semmi más nem képes enyhíteni végtelen vágyait. Még a legnagyobb kegyelmek sem azonosak Istennel. Ezért a lelki javak birtoklása is férre viszi a lelket, mint az anyagi javak birtoklása.
A jegyes-lélek mély szemlélődésbe merül. Az ikon Jézus születésének ikonja alapján készült. Ezen az ikonon úgy van ábrázolva a lélek, mint Szent József, aki töpreng álmában. Mint a Boldogságos Szűz Mária. És mint Mária Magdolna, aki sír a kertben várva a feltámadást. Aki keresi Urát, és nem elég neki a kertész. Egy angyal, mint küldött közli a titkokat. De nem tudja teljesen köözölni azokat. Csak homályos ismeretek azok csupán.
Ő csak küldött, s nem ő a Küldő. Istent szemléli, akit a teremtmények nyilatkoztattak ki neki. Csak azt tudja elmondani, amit a szájába adtak. S ezáltal a lélek gyötrődik. Vágyódik a teljes igazságra.
Felhőkkel övezett kék félkör: a szemlélődés kimondhatatlanságát jelzi, s vágyát, amit csak Szerelmese jelenléte tud csillapítani. Az angyal kék ruhája a felső kék félkör vetülete: Isten hírnöke. A kék rávetül a lélek-jegyes ruhájára is. A felhő a teofániák kísérő jelensége. A kék pozitív szín, az Isten világát jelzi.
Minél magasabb fokú a közvetítő kegyelem, annál jobban szenved a lélek. Akik jobban megértik Őt, jobban megértik, hogy milyen végtelen az, amit nem értenek belőle. S ezáltal még jobban vágyódnak rá. A végtelen végtelenre nyitja vágyainkat.
Átgondolva életünket, mily sok kegyelmet kaptunk. Hálára kell, hogy indítson bennünket. Nem szabad megállnunk a növekedésben.
Dadogás. Krisztus is kereste a szavakat. Példabeszédekben szólt. Nehéz kimondani a kimondhatatlant. A misztikusok is csak dadogtak. Több az, amit nem tudunk elmondani. Versekben, szimbólumokban beszéltek a misztikusok. Ez a misztikus nyelvezet.
Hogy ki az Isten, azt legjobban Jézus élte elénk. Ő az egyedüli Közvetítő.
Meghalok, mert nem halok meg. - mondaná Szent Terézia. Túl hosszúnak tűnik számára az élet. Szeretne már Jegyesével lenni. Isten az, aki él, mi csak éldegélünk.
Mi az élet egyáltalán? Mi a lényege? Mit gondolsz az életről? Mert ha nem úgy élsz, ahogy gondolkozol, akkor előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz. S ezért a kereszténység nem csak egy szép elmélet, hanem egy életforma.
És a mi hazánk a mennyben van. A túlvilágba vetett hitünket is már itt a földön meg kell élnünk. Sugároznunk kell az örök életet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése