16. versszak.
A rókákat fogjátok meg nekünk,
Minthogy virágzik már a szőlőnk.
A rózsákból eközben
Fenyőtobozt kötünk,
S a kis hegyen ne járjon senki akkor.
Az erények elérték már a tökéletesség fokát a lélekben. Ezeket jelképezi a szőlő.
A lélek csokorba köti ezeket és átnyújtja Kedvesének.
Az erények mutatják meg a lelki élet hitelességét.
Önmagát is átnyújtja velük. Ez legnagyobb ajándéka.
S kedvesétől is ez a legnagyobb viszont ajándék.
Hiszen nélküle semmit sem tudna tenni.
Aki úgy pihen lelkében, mint saját otthonában.
S most az angyalokhoz fordul védelemért az ördögökkel, minden zavarukkal szemben.
Nehogy akadályozzák őt a szeretet belső gyakorlatában.
Hiszen ez a lényeg. Ez az erények lényege.
Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa.
És nem a rendkívüli dolgok a fontosak.
A kis rókákhoz hasonlítja őket. Érzéki vágyak, testi kínok, lázongások, szellemi
gyötrelmek.
A róka negativ állat a Bibliában.
Ezek a kérések hasonlítanak a 9-12 versszakokhoz. De ez már egy másik szint.
Már nem szenved a különbözőségtől és a másik hiányától.
Most attól szenved, hogy nem tudja beteljesíteni az egységet, amire vágyódik.
Az ok az ember belső diszharmóniája: testi, szellemi, érzéki.
A felszabadulást kéri a rendetlenség alól, hogy összeszedett tudjon lenni az egyesülésben, és Szerelme szolgálatában.
S a kis hegyen ne járjon akkor senki. A hegy az Istennel való találkozás helye.
A magány, az Úrral való együttlét elengedhetetlenül szükséges a lelki életben.
Egyetlen testi, vagy szellemi érzéke se szórakoztassa.
A lélek tehát nem tesz már egyebet, csak szeret.
Ne járjon tehát senki a kis hegyen, csupán csak az akarat legyen ott Kedvese előtt
és ajánlja fel neki az említett módon önmagát és összes erényeit.
A három isteni erénynek három emberi képesség felel meg.
Hit, remény, szeretet – értelem, emlékezet, akarat.
Mivel a lélek csak szeret, ezért marad meg az akarat.
Ő a maga részérő az erények virágait gyűjtögeti, hogy csokorba kötve felajánlja Jegyesének, aki jelenlétével megáldja lélek-jegyesét.
A rókákat fogjátok meg nekünk,
Minthogy virágzik már a szőlőnk.
A rózsákból eközben
Fenyőtobozt kötünk,
S a kis hegyen ne járjon senki akkor.
Az erények elérték már a tökéletesség fokát a lélekben. Ezeket jelképezi a szőlő.
A lélek csokorba köti ezeket és átnyújtja Kedvesének.
Az erények mutatják meg a lelki élet hitelességét.
Önmagát is átnyújtja velük. Ez legnagyobb ajándéka.
S kedvesétől is ez a legnagyobb viszont ajándék.
Hiszen nélküle semmit sem tudna tenni.
Aki úgy pihen lelkében, mint saját otthonában.
S most az angyalokhoz fordul védelemért az ördögökkel, minden zavarukkal szemben.
Nehogy akadályozzák őt a szeretet belső gyakorlatában.
Hiszen ez a lényeg. Ez az erények lényege.
Ez az egész lelki folyamatnak a kulcsa.
És nem a rendkívüli dolgok a fontosak.
A kis rókákhoz hasonlítja őket. Érzéki vágyak, testi kínok, lázongások, szellemi
gyötrelmek.
A róka negativ állat a Bibliában.
Ezek a kérések hasonlítanak a 9-12 versszakokhoz. De ez már egy másik szint.
Már nem szenved a különbözőségtől és a másik hiányától.
Most attól szenved, hogy nem tudja beteljesíteni az egységet, amire vágyódik.
Az ok az ember belső diszharmóniája: testi, szellemi, érzéki.
A felszabadulást kéri a rendetlenség alól, hogy összeszedett tudjon lenni az egyesülésben, és Szerelme szolgálatában.
S a kis hegyen ne járjon akkor senki. A hegy az Istennel való találkozás helye.
A magány, az Úrral való együttlét elengedhetetlenül szükséges a lelki életben.
Egyetlen testi, vagy szellemi érzéke se szórakoztassa.
A lélek tehát nem tesz már egyebet, csak szeret.
Ne járjon tehát senki a kis hegyen, csupán csak az akarat legyen ott Kedvese előtt
és ajánlja fel neki az említett módon önmagát és összes erényeit.
A három isteni erénynek három emberi képesség felel meg.
Hit, remény, szeretet – értelem, emlékezet, akarat.
Mivel a lélek csak szeret, ezért marad meg az akarat.
Ő a maga részérő az erények virágait gyűjtögeti, hogy csokorba kötve felajánlja Jegyesének, aki jelenlétével megáldja lélek-jegyesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése