58. "S belépett az ara..."

22. versszak.

S belépett az ara
A kedves kertbe, mely után epedt,
S boldogan pihen meg,
Ott nyugtatván nyakát,
Szerelmesének édes karjain.

Elérte a lélek a szeretetben való teljes egyesülést.
A tisztulás és a megvilágosodás útjának próbái és kegyelmei után.
Ez az öröm pillanata.
Amit elérhet az ember e földi életben a lelki házasság által.
Ez lett a gyümölcse a hosszú tisztulási útnak, időszaknak.
Ez teljesen ajándék az ő Jegyesétől. Hozzáhasonulás Jegyeséhez. Megistenül.
Hozzáhasonult Istenéhez, akit itt kedves kertnek nevez.
Egy olyan kapun lépett be, melynek elhúzott bíbor függönyét vékony arany
Vonalkák díszítik.
A kert kellemes, telve virággal és gyümöccsel, bőtermésű datolyapálmával.
Mivel benne élvezetes, édes nyugalmat talál.
Megtapasztalja a lélek a Szent Pál által mondott igazságot:
Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.

Belépett, vagyis elhagyott mindent, ami zavarhatná egyesülését.

A bíbor ruha a szeretet teljességét jelzi.
A Jegyesen pedig az istenséget jelző kék ruha van.
De az ő ruháján is áttetszik Jegyesének kék isteni színe.

Mint az utolsó vacsora termében János apostol, ő is Jegyese keblére hajtja fejét.
Krisztus megáldja őt jobbjával, miközben baljával befedi. (…ikonmagyarázat…)
Egy titkos tekercset tartva.
Az Igazság és Élet Szavának tekercse: ez lesz Szerelmese tápláléka.